Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én gyűlölök ételt kidobni, mégis annyiszor marad egy kis valami, meg egy másik valami, amit majd még használni fogok, visszateszem a hűtőbe, aztán pár nap múlva találok rá megint, és a kukában landol.
A napokban egy nagyon jó barátnőm járt nálam vendégségben, és maradt jó sok minden a közös főzésünkből, én pedig másnap nagy felbuzdulással maradékmentő akcióba fogtam „Márpedig itt nem lesz semmi az enyészeté!” felkiáltással.
Mutatom, mik bújtak meg a hűtőben:
Egy fél fej nyers karfiol, mert a két fej karfiol hatalmas adagnak bizonyult még egy óriási krémleveshez is, egy kevés fehér bab, pár szál újhagyma, aminek a zöldje már felhasználásra került, és néhány levél már kicsit fáradtabb fodros kel.
A képen nem látszik, de egy nagy adag főtt basmati rizs is várta jobb sorsát, csakúgy mint egy üveg nagyon a végét járó vegán pesto, kb két teáskanálnyi tartalommal, és egy pár napja felbontott száraz fehérbor.
A megoldás pedig „szottyos rizs” formájában érkezett meg. Ha ezt a méltán híres kifejezést még nem hallottad, körülbelül krémes, öntetes, ragu szerű valamivel nyakonöntött rizst értek rajta. Ha nagyon fenszi szeretnék lenni, mondhatnám, hogy rizottó, vagy zöldségcurry, de ez tulajdonképpen egyik sem volt, én meg egyáltalán nem fensziskedem, ha maradékot mentek éppen. :-)
Lényeg, hogy a szottyos ételek szaftosak, melengetőek, nagyjából a száraz ellentéteként definiálnám, én 10 alkalomból 10-szer őket választanám, főleg őszi-téli időszakban isteni találmány.
És hogyan készült ebből finomság kb 15 perc alatt?
Enyhén sós vízben megfőztem a karfiolokat, közben egy pár csepp olívaolajon megpirítottam az apró darabokra tépett fodros kel leveleket.
Karikára vágtam a hagymát, hozzá dobtam egy apróra vágott chili paprikát, majd nagyon kevés olajon lepirítottam őket. Ment hozzá a megfőtt és leszűrt karfiol, és a főtt fehér bab, sóztam, borsoztam, fűszerként kapott egy kis fokhagymaport is, és pirítottam 1-2 percig.
Felöntöttem az egészet egy deci fehérborral, megvártam, amíg elpárolog az alkoholtartalma, majd hozzákevertem egy pár szem apróra vágott aszalt paradicsomot. Aztán ment bele egy doboz szójatejszín, a maradék két kiskanál zöld pesto szósz, és amikor egyet-kettőt rottyant az egész, beleforgattam a maradék főtt rizst. Kb egy percig még hagytam összeérni, összefőni az egészet, aztán levettem a tűzhelyről.
Tálalásnál a tetejére rászórtam a megpirított fodros kel leveleket, plusz egy kis sörélesztőpelyhet. Voilá!
Tulajdonképpen a maradékokon kívül csak az alábbiakat használtam még a recepthez:
Egy db pici piros chili paprika
Egy kis doboz szójatejszín (1-1,5 dl)
Pirított tofu még jól ment volna hozzá, de az éppen nem volt otthon, úgyhogy kimaradt.
Összességében öröm, boldogság és két adag étel sikeredett belőle, amire egész büszke vagyok. El is határoztam, hogy gyakrabban fogok maradékmentő receptekkel kísérletezni.
